Rhode Islanden van egy Providence (Gondviselés) nevű nagyváros. Van valami rendkívüli a nevében. A város neve arra a gondolkozásban tapasztalható széles szakadékra irányítja a figyelmet, amely az előző nemzedékek és jelen társadalmunk között áll fenn. Ki nevezne ma egy várost Gondviselésnek? Maga a szó is régimódinak, archaizálónak hangzik.
Amikor korábbi századok keresztyéneinek az írásait olvasom, megrendülök az Isten gondviselésére való rengeteg hivatkozás láttán. Úgy tűnik, mintha a XX. század előtt a keresztyének sokkal tudatosabban támaszkodtak volna Isten gondviselésére az életükben, mint mi. A naturalizmus szelleme, amely a természet minden eseményét úgy tekinti, mint amit független természeti erők irányítanak, megtette hatását nemzedékünkre.
A gondviselés szó alapjelentése „előre lát” vagy „gondoskodik”, ezért nem is tudja a gondviselés tanának mély jelentését közvetíteni. A tan sokkal többet jelez annál, mintha Isten csak nézője lenne az emberi eseményeknek. Sokkal többet foglal magában az Úr előrelátására való puszta utalásnál.
A XVII. században készült Westminsteri hitvallás így határozta meg a gondviselést: „Isten – minden dolgok nagy Alkotója – minden teremtményt, cselekvést, dolgot a legnagyobbtól a legkisebbig fenntart, irányít, elrendel és kormányoz. Ezt a legbölcsebb és legszentebb gondviselését az ő tévedhetetlen eleve ismerése alapján, akaratának szabad és változhatatlan tanácsvégzése alapján gyakorolja, bölcsességében, hatalmában, igazságában, jóságában és irgalmában megnyilvánuló dicsőségének magasztalására.”
Isten fenn is tartja, amit teremt. A világmindenségnek nemcsak a kezdete, hanem létezésének folyamatossága is Istentől függ. A világegyetem sem létezni, sem működni nem tud saját erejéből. Isten a hatalmával tart fenn mindent. Benne élünk, mozgunk és vagyunk. (folytatjuk…)
(Dr. R. C. Sproul: Idézet a Keresztyén hit alapigazságai c. könyvből)
Nemde két verebecskét meg lehet venni egy fillérért, de a ti Atyátok akarata nélkül egy sem esik le azok közül a földre? Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát, ti sok verebecskénél drágábbak vagytok. (Máté evangéliuma 10,29-31)
