Korunkban széles tömegek élnek igen egyszerű mottó szerint: „Tedd azt, ami boldoggá tesz!” Ez azonban a keresztyén ember számára kifejezetten mérgező. Isten nem arra hívott el bennünket, hogy azt tegyük, amiről az adott pillanatban úgy véljük, hogy boldogít. Arra viszont egyértelműen felszólít bennünket a Szentírás, hogy azt cselekedjük, ami Istent dicsőíti.
A keresztyénség nem mindig napsütéssel és boldogsággal teli. Sokkal inkább kemény munka, és az Úr iránti elkötelezettség. A keresztyén életvitel nem rólunk, hanem Urunkról szól! Nem mellesleg, Jézus sem azt tette, ami számára kellemes volt, hanem ami az Atyát dicsőítette. Ha nem így tett volna, hogyan lehetne bárkinek is bűnbocsánata, örök élete?
Tedd azt ─ ezen a héten is ─, ami az Urat dicsőíti!
Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt,
aki, amikor Isten formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Istennel egyenlő,
hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, és hasonló lett az emberekhez.
És amikor emberi formában volt, megalázta magát, engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthaláláig.
Ezért Isten is felmagasztalta őt, és olyan nevet ajándékozott neki, amely minden név fölött való.
Filippi 2,5-9
