A malmok üzenete (2.)

Édesapám malomszerelő volt. Gyerekkorom jó részét Ferencváros malomnegyedében éltem. Volt ott a malomnak jóleső zúgása éjjel és nappal, és voltak zsákokkal megrakott kocsik jövet és menet. Ez jóleső életzaj volt számomra.
Amikor a gabonából liszt lesz, abból kenyér, ez zajjal jár, de áldott zajjal. Akár a régi malomkövekre gondolunk, akár a mai hengerszékes technikára, legbelül sejtjük, rokonai vagyunk a gabonaszemeknek. Sokszor érezzük magunkat két malomkő között. Éppen ezért nagyon nem mindegy, ki állítja az őrlésünk sebességét, finomságát, vagyis a sorsunkat. Szeretnénk ezt mi szabályozni: ezt azonban őrlődésnek hívják. Magunk ötöljük ki a megoldásokat, és magunk látjuk be, hogy nem hozták meg a várt eredményt. Az őrlődés, majd önemésztés útja ez.
Jézus azért fontos személy az emberiség számára, mert – minek utána felőröltetett és eleget tett helyettünk Isten igazságának – lehetőséget kínál arra, hogy ne magunk őrlődjünk tovább, hanem a teremtő és minket mélyen szerető Isten kezelje életünk malomköveit. Az atyai kezet atyai szív vezeti, neki szintén fáj, ami nekünk fáj, de ez az élet arra rendeltetett, hogy felkészítsen az örökkévalóra. Ez pedig életzajjal jár.

„Akik félitek az Urat, az Úrban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő.” (Szentírás, Zsoltárok könyve 115,11)