A háború utáni időszak legismertebb evangélistái közé tartozott a witteni Johannes Busch lelkész. Ő az ismert ifjúsági evangélista, Wilhelm Busch öccse volt. Annak ellenére, hogy sokat munkálkodott Isten országáért, és állandóan szolgálati úton volt, otthon boldog családapának vallhatta magát.
Egyszer négy gyermekével utazott a hideg télben egy jeges és hóborította úton. A nagyobb gyerekek figyelték az útvonalat, és aggódva vettek részt teljes szívvel az apa veszélyes autóvezetésében. Csak a kis négyéves leányka ült nyugodtan a hátsó ülésen, és énekelt és trillázott, mintha semmiféle veszély sem állna fönn. A nagyobb testvérek intették, hogy legyen már nyugodtabb, hát nem látja, hogy milyen veszélyes az út? A kicsi csak nevetett, és ezt mondta: „Hiszen a papa ül a kormánynál, mi baj is történhetne!”
Amikor ezt Johannes Busch hallotta, nagyon elgondolkodott. Amit a kislánya ilyen nagy bizalommal mondott, azt mindannyiunknak el kellene mondanunk a mi mennyei Atyánkhoz fűződő lelki-szellemi kapcsolatunkról. Hiszen a Mindenható Isten a mi Atyánk, ő ül életünk kormányánál. Ő, az Egyetlen, a mindeneken Uralkodó, az Örökkévaló ül királyi székén, és szilárdan kézben tartja a világ kormányzását. Jézus Krisztus révén ő szerető Atyánkká lett. Ebben a Mennyei Atyában feltétel nélkül megbízhatunk.
„egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki.” (Jelenések könyve 4,2)
Joachim Langhammer
