Fortyogó, idegen anyagban
kever a fakanál.
Hol a hófehér csillogás?
Kristálytestvérek békés közössége?
Jaj, tűnök, olvadok!
De a fazék mélyéből üzenem,
hogy só vagyok,
hogy most is só vagyok,
hogy itt a levesben is só vagyok.
Szín, forma vész, az íz marad.
S vígasztal a kevergetés alatt,
hogy jó ez így, mert tudom, ki forgatja
a kanalat.
Túrmezei Erzsébet
Pál apostol:
„Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom kinek hittem, és meg vagyok győződve róla, hogy a nála letett kincsemet meg tudja őrizni arra napra.” (Biblia, Timóteushoz írt 2. levél 1,12)
