Itt, a földön
nincs otthonom,
csak széteső
porsátorom,
melyet tép az
élet-vihar,
s összeomlik
ó, de hamar.
Kedvem mégse
veszítsem el,
ajkam háladalt
énekel.
Boldog vagyok,
mivel tudom,
mennyben vár
örök otthonom.
Lelkem eme
új otthona
nem dől össze
soha, soha!
Ezért vágyom
mennybe érni,
s megdicsőült
testben élni.
Pecznyík Pál
„Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívem kősziklája és az én örökségem te vagy, Istenem, mindörökké” (Zsoltárok könyve 73,26)