A Lukács fürdő medencéjében szóba elegyedtem egy fiatal anyukával és hároméves fiacskájával. Magyarul szólítottam meg őket, de a fiatalasszony angolul válaszolt. Megtudtam, hogy kisfia csak ukránul ért. Kijevből érkeztek, és nagyon tetszik nekik Magyarország, Budapest.
Beszélgettünk, majd megkérdeztem, mennyire hasonlít az ukrán nyelv az oroszhoz. Számomra úgy tűnt, hogy nem nagyon, de a hölgy szerint, akik az ország keleti részén élnek, azok az oroszt is értik.
Idéztem számára orosz nyelven a János evangéliumból a 3,16. verset: „Mert úgy szerette az Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Örömmel fogadta, de hogy azért-e, mert érti, vagy mint egy bibliai idézetnek – nem tudom. Istennek viszont van egy ígérete, hogy „(beszédem), ami számból kijön, nem tér vissza hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és eredményes lesz ott, ahová küldtem”, illetve, a „hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által”.
Miért idézhettem én a János 3,16-ot oroszul? Volt egy kedves hívő testvérem, aki ismerte az orosz nyelvet, és néhány hétig tanított engem is. Fontosnak tartotta, hogy igeverseket is megtanuljak ezen a nyelven. Ezekből a fent idézettre emlékszem.
Pásztor Gyula bácsi, kedves tanítónk a péceli hathetes bibliaiskolában, tanácsolta, hogy 30 éves korunkig érdemes igeverseket kívülről megtanulnunk. Igaza volt!
Én még hozzá fűzöm: néhány fontos igeverset érdemes megtanulni idegen nyelven is, mert nem tudhatjuk, mikor lesz alkalmunk idézni azt idegennyelvű embernek.
„… halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.” (Apcsel 2,11)
