Gyermeknap kapcsán álljon itt egy imádság, ami egy református gyülekezet istentiszteletén,
keresztelőn hangzott el:

„Édesatyánk, gyermekeinket tekintve is hálaadással, magasztalással és könyörgéssel állunk
eléd.
Hálaadással, mert megismertük és tudjuk, hogy az élet a te ajándékod. A gyermekek a te
könyörületed és jóságod jelei. Könyörgünk, hogy légy irgalmas hozzánk! Ismerjük
határainkat, látjuk, hogy nem tudjuk megtartani gyermekeinket, és rád szorulunk.
És ezzel szeretnénk kifejezni magasztalásunkat is, Urunk, mert nem találunk nálad jobb,
biztosabb, irgalmasabb szívű személyt, akire gyermekeinket bízhatnánk, hanem egyedül téged.
Nincs, aki az örök életre megtarthatná őket, csak te, Úr Jézus Krisztus. Nincs, aki a szívüket
megőrizhetné sok-sok csalárdságtól, csak te és a te szent Igéd. És nincs az a hatalom, amelyik
körülvehetné és őrizhetné őket, csak a te mindenható hatalmad, Édesatyánk.
Hadd magasztaljuk hát fel nevedet azzal, hogy nem tartjuk meg magunknak gyermekeinket,
hanem odabízzuk, odaadjuk őket, odamenekülünk velük hozzád, és kérünk, hogy fogadd őket!
Köszönjük, ha ezt megteszed. Köszönjük, hogy Krisztusért számíthatunk irgalmadra.
Könyörülj, hogy téged kövessünk, és az evangéliumhoz ragaszkodjunk nemzedékről-
nemzedékre!
Ámen.”

„Ó, Istenem, milyen drága a te kegyelmed! Szárnyad árnyékába menekülnek az ember
fiai. Dúslakodnak bőséges javaiban, gyönyörűséged folyóvizeiből itatod meg őket. Mert
nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot. Terjeszd ki
kegyelmedet a téged ismerőkre és igazságodat az igaz szívűekre!” (Zsolt 36,8-11)