A „nem működő” isteni szabály
A vásári forgatagban egy régen látott kedves ismerőssel találkoztam. Évtizedekkel ezelőtt számtalan ifjúsági program teremtett számunkra közösséget, ahol körül vette őt is a testvéri segítő szeretet, ami anyagi és lelki támogatást, bátorítást is jelentett számára. Majd férjhez ment, gyermekei születtek, anyagi lehetőségei kitágultak, gyülekezetben szolgálhatott, Isten szeretete számtalan megragadott lehetőséggel ajándékozta meg. Közöttünk – a földrajzi távolság okán is – a kapcsolat meglazult, és már hosszú ideje nem láttuk egymást. Ezért is jelentett a váratlan találkozás számomra különleges alkalmat.
Az első kérdéseim egyike családjára irányult, válasza tömör volt:
– Több éve elváltunk.
Mivel erre a válaszra nem számítottam, ezért gondolataim megbicsaklottak, s beszűkült érzelemmel hallgattam a házassági szakítás általa indokoltnak vélt okait.
Majd a pillanatnyi csendet követően megkérdeztem:
– Ezek szerint az Isten színe előtt tett fogadalmad, hogy hozzá hű leszel, vele megelégszel, vele szentül élsz, vele tűrsz, vele szenvedsz… halálodig hitetlenül el nem hagyod, hanem teljes életedben hűséges segítőtársa leszel – megtagadására szerinted megfelelő okot találtál?
Zavartsága észrevehető lett, de válasza volt az igazán meglepő:
– Igen, mert az általatok megfogalmazott szabályok a valós élethelyzetekben ma már nem működnek! – és egyre hevesebben sorolta, sorolta férje és környezete iránti vádjait…
Egy reményteljes jövővel indult, de mára már megkeseredett, megkeményedett, boldogtalan emberrel találkoztam azon a napon.
Jézus Krisztus mondta: „Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem.” (Mt 11,6)