Egy skót orvos halála után átvizsgálták számlakönyveit. Néhány olyan számlát találtak, amikre piros tintával ez volt írva: „Adósságot elengedni, mert a beteg túl szegény.” Ez a bölcs öreg orvos nem akarta fizetésre kényszeríteni a szegény betegeket. Ha nem volt semmijük a számlájuk rendezésére, elengedte adósságukat.
Mindenesetre a felesége nem volt ezen a nézeten, mert férje halála után azt kívánta, hogy ezek a piros tintás számlák is kerüljenek kiegyenlítésre. Így bírósághoz is fordult.
A bíró megkérdezte tőle: „Ez a piros írás az ön férjének a kézírása?” „Igen” – felelte.
A bíró így válaszolt: „Akkor nincs bíróság az egész országban, amelyik be tudná hajtani azokat a számlákat, amikre ez van írva: Adósságot elengedni!”
Pontosan így van, amikor Jézus Krisztus a golgotai kereszten kiontott vérével ezt írja bűneim számlájára: „Megbocsátva.” Akkor szabad vagyok, szabad az ítélettől és pokoltól.
(Friedhelm König: Másként, mint gondolnánk c. könyve alapján)

Mert „Benne van a mi váltságunk az ő vére által, a bűnök bocsánata is kegyelmének gazdagsága szerint…” (Efezusi levél 1,7).