Csavargás az Alpokban

Az érettségi évében történt, kora tavasszal – 1964-et írtunk –, amikor páran, kalandvágyó barátok tervezgetni kezdtük, hogy „érett fejjel” végig biciklizzük a Felvidéket Kassától Pozsonyig, fel a Dunajec szurdokáig, és közben pár napos hegymászás a Magas Tátrában. Közben a hétköznapi életünk tanulással, házi munkákkal telt. Amikor túl voltunk az érettségin, a felvételi vizsgákon is, útra keltünk jó öreg, kontrás, váltó nélküli kerékpárjainkon, s a hágókra felfelé toltuk, lefelé száguldottunk, a kanyarokban fékeztünk. Megcsodáltuk Lőcse, Késmárk, Besztercebánya – s a többi szép, épített örökségünket és a hegyek-völgyek végtelen panorámáját.
Evés közben jön meg az étvágy – mondják. Nem sokkal hazatértünk után kezünkbe akadt egy könyv, Benedek István Csavargás az Alpokban c. munkája. A szerző egyik barátjával bekerekezte az Alpokat… de ez az 1930-as években történt, amikor szabadon át lehetett járni Ausztriába. Mi viszont a ’60-as években legfeljebb vágyakozhattunk oda, a vasfüggöny túloldalára, a vélt földi mennyországba.
Hogyan lehetne kijutni? Talán, ha valaki meghívna? Meghívó levélre talán adnak útlevelet. A vágy erős volt, kerestünk Ausztriában élő „rokont”, aki hajlandó is meghívni. Levelezés, ügyintézés, és kezünkben volt az útlevél – a belépő. Ettől kezdve készültünk az útra. Útikönyvet, autós térképet még nem lehetett kapni, így könyvtárakba jártunk, jegyzeteltünk. A kerékpárokat is – a lehetőségekhez képest – jól felkészítettük, és edzésként nagyokat bringáztunk itthon.
Ezek az emlékek törtek felszínre ebben a borongós, szürke adventi időben. Most is készülök egy nagy útra, már nem a „földi mennyországba”, hanem az égibe. Útlevelet már kaptam, van meghívóm is – nem is akárkitől, a mennyei király fiától –, és szívesen készülődök, igyekszem utána olvasni, hogy mi is vár ott rám. Még nem tudom, hogy mikor is kelek útra, de addig is gyűjtök útitársakat. Elbeszélem nekik, amit már ismerek arról az országról, valamint meghívómról, az uralkodóról.
Jó adventi várakozásban élni, miközben teszem, ami éppen a dolgom addig is, amíg indulnom kell.

Jézus: „Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!” (Lk 12,40)