Betelve az élettel – avagy mi dolgunk van még itt a világban?

A súlyos balesetet túléltek, vagy nehéz betegségből felgyógyultak, az élet és halál mezsgyéjéről visszatértek gyakran mondják: Úgy látszik, még van valami dolgom a világban… Talán még fel kell nevelnem a gyermekeimet –, vagy: méltó síremléket kell állítanom a szüleimnek…
Vajon valóban ezért őrizte meg Isten az életüket?
Mi, akik Jézus Krisztushoz tartozunk, akik őt követjük, tudjuk, senki nem ilyesmiért kap még haladékot, időt, kegyelmi időt, hanem hogy megbéküljön Istennel, hogy megtérjen és Jézus Krisztus megváltott gyermekévé legyen.
A Bibliában számos olyan személlyel találkozunk, akik ezt tudták, hitték, és a földi útjukat vagy annak jelentős részét Istennel járva élték. Őket a Szentírás a hit hőseinek is nevezi. Földi életük vége is olyan volt, ami bármelyikünk számára kívánatos. A Bibliában így olvassuk ezt: meghaltak, “betelve az élettel”. Ilyen volt Ábrahám, a hívők atyja (1Móz 25,8); Izsák (1Móz 39,29); Jób (Jób 42,17) és Dávid is (1Krón 29,28). Talán Dávidról jegyzi ezt fel legszebben a Szentírás: “…meghalt késő vénségében, betelve az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel”.
A Károli fordítás kicsit értelmezi is nekünk, mit jelent ez: “…meghala jó vénségben, életével, gazdagságával és minden dicsőségével megelégedve”.
Ám van ennek egy másik, nagyon kézenfekvő jelentése is, hiszen Jézus Krisztus önmagát nevezi az életnek (Jn 14,6). Urunk maga, a személye az Élet. Tehát az a földi élet célja –avégre vagyunk a világon –, hogy vele betöltekezzünk, beteljünk; azzal, aki az egyetlen út az Atyához. Az ilyen, betelt földi élet pedig örökkévaló élet, mert Jézus Krisztus ezt is mondta: “Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él” (Jn 11,25).
Vagyis a földi élet célja: találkozni Jézus Krisztussal, mint személyes megváltónkkal. Így betelve vele – az Élettel –, megelégedett életet élhetünk már ezen a földön is, magasztalva Urunk “dicsőséges kegyelmét” (Ef 1,6), hiszen “átmentünk a halálból az életbe” (Jn 5,24), a “rothadandóság rabszolgaságából” (Rm 8,21) az örök életbe!
Tehát az élet és halál mezsgyéjéről visszatérteknek, ha még nincsen kapcsolatuk Jézus Krisztussal, akkor egészen biztosan az a dolguk, a feladatuk életük visszakapott idejében, hogy végre élő kapcsolatba kerüljenek Urunkkal, Jézus Krisztussal, mert erre kaptak haladékot.

Jézus Krisztus: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet,
hanem Isten haragja marad rajta.” (Jn 3,36)