Újra felhők érkeznek

A Prédikátor könyve 12. fejezete szépséges, költői képekkel írja le az öregedést. Ezek között, a 2. versben van egy különös mondat: “a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után”. Vajon mit jelent ez? Ahogyan haladok előre a korban, megértettem.
Az öregedéssel nem egy, de sok betegségünk, bajunk jelentkezik. Ám, miután valamelyik éppen fellángol és gondokat, panaszokat okoz, megjön az eső. Miután pedig némiképpen javul – eláll az eső –, de mégsem derül ki az ég, nem igazán süt ki a nap, mert megszólal a másik nyavalya, és az kerül előtérbe – a sűrű felhők ismét visszatérnek – és így tovább…
Az idős korban jelentkező betegségek gyakran nem is igazi betegségek – a szó szoros értelmében –, hanem csupán az öregedés szerves részei: érelmeszesedés, magas vérnyomás, feledékenység, szürke hályog, ízületi kopások, étkezési és emésztési gondok, gyakori allergiák és így tovább.
A “rothadandóság rabságában” (Rm 8,21) Urunk folyamatosan vetkőzteti le rólunk e földi testet: “földi sátorházunk” lassan-lassan “elbomol”. Nem csoda hát, ha sóhajtozunk, “óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat” (2Kor 5,2). „Felhők közt, mint napfény, úgy tör át szavad, Nem hagy el Megváltód, soha nem leszel magad…” (164. Halleluja)

“Mert akik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, elnyelje azt az élet.” (2Kor 5,4).