Beszédes olajfák

Nyáron megadatott, hogy néhány napot az olasz csizma sarkában tölthettünk. Akár vonaton utaztunk, akár autóval mentünk kirándulni, amerre a szem ellátott olajfa ültetvények vettek körül bennünket. Az olajfa nagyon hosszú életű, az ősrégi fák korát 2000 évesre becsülik. Csodálatra méltóak a csavarodott törzsű, göcsörtös kérgű fa-matuzsálemek. A látvány folyamatosan a bibliai olajfákat juttatta eszembe. A Gecsemáné kertit, a két zsoltárosét (52,10): „De én olyan vagyok, mint zöldellő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében örökkön-örökké” és az Isten félők jutalmáról szólót (128,3): “fiaid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték”. Pál apostol a vad ágak „szelíd”, nemes olajfába oltásával szemlélteti a nem zsidó származású hívők bekerülését az üdvtörténetbe (Róm 11,17-18).
Legmegindítóbb egy erősen megdőlt fiatalabb példány volt, ami kövekkel volt megtámogatva – így óvták meg a pusztulástól. Csak Puglia régióban közel hatmillió példányt számolnak, de ezt az egyet sem hagyják veszni. Terem, tehát értékes, és mindent megtesznek, hogy megmentsék. Urunk szeretetéről beszélt a látvány. Az Úr Jézus táplál, öntöz, bekötöz, támogat, mindent megtesz az övéiért, hogy gyümölcstermő életük legyen.

Jézus imádsága: „Nem azt kérem (Atyám), hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól… Szenteld meg őket igazsággal: a te igéd igazság.” (Jn 17,15-17)