Ínség-szikla

A Duna medrében, a Gellért-hegy lábánál, csapadékszegény időszakban, amikor nagyon alacsony lesz a folyó vízszintje, láthatóvá válik egy szikla, amit „ínség-sziklának” neveznek. Ez jelzi, hogy az alacsony vízállás ínséges időszakot hozhat a mezőgazdaságnak.
A sziklán kívül ma már sok modern műszaki berendezés jelzi a várható időjárás változásait, vagy hívja fel a figyelmet egyéb közeledő veszélyekre. Nem mondható tehát, hogy nem figyelünk eléggé a minket körülvevő természeti jelenségekre.
Miközben állandó téma földünk időjárás-változása, aközben a lelki ínség-sziklák megjelenése mellett elmegyünk, és nem vesszük észre a tragédiákra figyelmeztető jelzéseket. Pedig ezek a sziklák lassan hatalmas hegyekké is emelkednek: a belső békességnek, az egymás iránti türelemnek, a józan gondolkodásnak és döntéshozatalnak, az Isten akarata ismerete hiányának ínség sziklái ezek.
A Bibliában többször olvasunk szikláról. Szikla, amiből Mózes a pusztában vizet fakasztott a szomjazó népnek, és szikla, amire a bölcs ember alapot vet a házának. Ez a szikla, maga Krisztus! A bőség sziklája ő, aki minden ínségben szenvedőt figyelmeztet az életveszélyre, a hozzá fordulókat pedig megelégíti.
Isten ajándéka ő az ínségben szenvedőknek.

„Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm, az én Istenem, kősziklám, őbenne bízom…” (Zsolt 18,3)