Meghívó

A nyár nem csupán a nyaralás, de az esküvők időszaka is. Az idén jónéhány szép és ötletes meghívót kaptunk, az egyiken még pecsét is volt a jegyespár monogramjával. Amikor a jegyespár nem postán küldi el a meghívót, hanem személyesen adja át – főként, ha ez külön út megtételével jár is –, annak jelentősége van. Azt fejezi ki, hogy a jegyesek számára nagyon fontos, hogy a meghívott ott legyen a menyegzőn, és együtt örvendezhessenek.
Isten már évezredekkel ezelőtt meghirdette a menyegzői vacsorát, és prófétáin keresztül újra meg újra hívogatta a népét arra, hogy forduljanak el bűneiktől, bálványaiktól, és éljenek törvénye szerint, vele közösségben. A történelem egy pontján pedig azzal adott nyomatékot ennek a meghívásnak, hogy saját Fiát, Jézus Krisztust küldte el, akin keresztül még közvetlenebb, személyesebb és ellenállhatatlanabb módon hangzott a hívás. Földi pályája végén az Atya hívását azzal pecsételte le Jézus, hogy bűneink miatt a keresztre feszítést, a kárhozat mélységeit is vállalva, saját vérével fizetett.
Mit teszel ezzel a vérrel pecsételt meghívóval?
Az becsüli meg a Szentháromság személyét, aki nem csak a bűnbocsánatot fogadja el, hanem azt a hívást is, ami a vele való folyamatos közösségre szól.

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek, ha valaki meghallja a hangomat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorázom, és ő énvelem.” (Jel 3,20)