Végre elérkezett a várva várt nap, amikor is a lelkes csapat (21 fő) elindult, hogy körbe kerülje a Velencei-tavat. Az előző napok hideg időjárása sokakat meghátrálásra kényszerített, s emiatt lemondták a túrát. Ellenben, akik széllel, esővel, nappal nem törődve nekiindultak a 34 km-nek, azok átélték, hogy ők nem a meghátrálás emberei, ezért sok örömben és maradandó élményben részesültek. Nem teljesítménytúrára, hanem egy laza, könnyed kerékpározásra készültünk. Az indulás előtt mindenki” beöltözött”, s felvette a megfelelő felszerelést: sisakot, kesztyűt, és a többfunkciójú kerékpáros ruhát, készülve a váratlan időjárásra. Mindenki a számára legmegfelelőbb kerékpárt választhatta ki a gárdonyi kölcsönzőben. Némelyek a szeretett saját kerékpárjukat vonattal hozták el a túrára.
Strandon, erdőn, mezőn, falun át vezetett kerékpárúton haladva kerültük meg a tavat. Igyekezetünk a csapatot összetartani, hogy ne maradjon le senki a „nyájtól”. A puli kutya szerepét egy fél elektromos kerékpár segítségével végeztük, amivel könnyen lehetett a társaságot az elejétől a végéig szemmel tartani. Az első megállónk a dinnyési kilátónál volt, ahol a madarak életében és a nádas szépségében gyönyörködhettünk. Ezt követte egy ismerkedős játék. A következő célpont a pákozdi fagyizó volt. A felfrissülést egy könnyed nyári zápor is segítette. Nem ijedtünk meg az esőtől, hanem rendületlenül folytattuk utunkat, majd szikrázó napsütésben értük el a helyi arborétumot, ahol rövid áhítatot tartottunk. Itt a ruházatok fontosságáról beszélgettünk: kiemelve az ószövetségi főpap ruháját, ami rámutat Jézus főpapi voltára. Végül elfogyasztottuk ebédünket. Továbbhaladva feltekertünk a pákozdi emlékműhöz, ahol szép kilátás tárult elénk. Közben utolértek minket az esőfelhők, és a Szúnyogszigeti Halászcsárdáig kísértek, s közben a tartalmukkal felfrissítettek bennünket. Az árnyas fák nyújtottak a számunkra menedéket. Néhányan a csárdában egy meleg leves kíséretében tankoltak föl a következő kilométerekre. Ezután újra felkapaszkodtunk a dombtetőre, majd egy hosszú lejtőn keresztül értünk le a Velence beach-re, ahol igazi napfürdőben volt részünk frissítő szellőkkel fűszerezve. Innen már egyenes út vezetett vissza Gárdonyba. Végezetül a dinnyési Várparkban tettünk egy sétát, ahol 30 középkori magyar vár mini változatával ismerkedhettünk meg.
A kirándulásunk során rácsodálkozhattunk Isten teremtett világának szépségére és az időjárásban is az Úr szeretetét, és kegyelmét élhettük át.
„Mert nap és pajzs az Úr Isten, kegyelmet és dicsőséget ad az Úr. Nem vonja meg a jót azoktól, akik feddhetetlenül élnek.” Zsoltárok 84,12
Pistai László és Pistai-Király Erika
