2018. május 26-án a 30+os csapat néhány tagja ismét találkozott, ezúttal Budapesten. A terv az volt, hogy hajóval felmegyünk a Hajógyári szigetre csúszdázni, majd este meglátogatjuk a Polaris csillagvizsgálót. A hajókázás nagyon jól sikerült, viszont azt gondolni, hogy a gyermeknap hétvégéjén, az egyébként felnőttek által is használható csúszdákon fogunk csúszkálni, balgaság volt 🙂

Mivel a csúszdázás elmaradt, több időnk volt sétálni és beszélgetni. A sziget egyik félreeső részében tartottuk meg a rövid áhítatot, amely leginkább arról szólt, hogy higgyünk Isten csodáiban és merjünk is azokon csodálkozni. Ez két ok miatt is fontos üzenetté vált: Az egyik nyilvánvalóan az útitervünkből adódott, hiszen az univerzum végtelenségét nehéz logikusan megmagyarázni, a másik viszont, hogy a liberális teológia megrabol minket, és elveszi a csodát és ezzel együtt a csodálkozás lehetőségét is. Hogyan hihetek Jézus feltámadásában, ha nem hiszem azt, hogy Isten hat nap alatt teremtett mindent? Az egyik hihetőbb, mint a másik? Az egyikhez több hit kell, mint a másikhoz?
Majd megérkeztünk a csillagvizsgálóba, ahol lelkes amatőr csillagászok navigáltak minket az esti égbolton. Kedves, jóravaló emberek de sajnos a csodafaktort nagyon hamar agyonütötték a „tudományos” tényekkel. „Ez a csillag 347,7 fényévre van tőlünk +- 300 fényév” 🙂 Túl sok mindent nem tudtunk megnézni, mivel az időjárás sajnos nem kedvezett, de azért így is láttunk egy-két nagyon érdekes jelenséget.

„Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat. Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein. Ő alkotta a Nagymedvét és a Kaszás-csillagot, a Fiastyúkot és Dél csillagait. Hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.” (Jób 9,7-10)

Tóth András