A napokban szürkehályog műtétet végeztek az egyik szememen, mivel hosszabb ideje már csak szürke ködön keresztül láttam környezetemet, és néhány lépés volt csak az a terület, amin belül tájékozódhattam.
A beavatkozást követően rácsodálkoztam mind arra, ami körülvesz: az élénk színekre, a ragyogó világosságra, a tárgyak éles kontúrjára, a szőnyegem addig selymesnek tűnő, valójában rusztikus felületére és – sajnos – a sarkokban a pókhálókra. Örömmel töltött el, hogy kitágult számomra a határ, távolabbi feliratokat is el tudtam olvasni, ráadásul mindez lelki üzenetté is vált számomra.
Ismét tudatosult bennem, hogy minden ember születésétől lelki szürkeségben, ködben él. Csak a saját élete határáig lát, de ott sem a valóságot észleli. Viszont, amikor a Szentlélek meggyógyítja a „szemét”, akkor számára feloszlik a ködös szürkeség, és megérti a kereszt evangéliumának örömhírét, és rácsodálkozik Jézus Krisztusra. Már látja a valóságot, az addigi elveszett és a Krisztusban nyert, megmentett életét. Megismeri Isten lényét, hatalmát és munkáját.
Az evangélium örömhíre elvégzi valakinél a korrigáló szemműtétet, és ezzel kitágul számára az addigi szűk lelki látótér, felismeri a környezetében élők elveszettségét, és fájdalmat okoz számára a mások nyomorúsága. Együtt sír a sírókkal és örül az örülőkkel. Szívügyévé lesz Isten országának építése, a világ pedig imádsága tárgyává.
Csodálatos ajándék az Isten-gyermeki lét, hiszen látást kap mind arra, amivel Isten megajándékozza az övéit.
„Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem gondolt, azt készítette Isten az őt szeretőknek.” (1Kor 2,9)
