Minek az ünnepe Pünkösd? – tették fel az elmúlt hetekben a média segítségével több embernek is a kérdést. A válaszadók a legkülönbözőbb korosztályból valók voltak. A közel húsz személy közül talán ketten adtak megközelítően helyes választ, a többiek nem tudták, hogy mit ünneplünk Pünkösdkor. Volt, akinek a nyelvekkel kapcsolatban Bábel jutott eszébe. Volt olyan válaszadó, aki a mennybemenetelt gondolta pünkösd lényegének, mások pedig még soha sem gondolkodtak erről. Volt, aki zavarban volt, más pedig vidáman nevetett a kérdésen. Az egyik fiatalember azt mondta, hogy nem tudja a választ, de bizonyosan a bulizásról és evés-ivásról szól. Más valaki tudta, hogy az ünnep a Szentlélekkel kapcsolatos, de gyorsan leszögezte, hogy neki ahhoz semmi köze sincs.
Sajnos ez a kérdés-felelet „játék” keresztmetszet társadalmunk Isten nélküli életéről. Emberek életéről, akiknek semmi köze Isten valóságához, kijelentéséhez, a kárhozatból való megmeneküléshez, vagyis Jézus Krisztus váltsághalálához. Számukra a valóság a nyomorúságokkal és bűnökkel terhelt élet, s az ítéletnek rettenetes várása.
Pedig az örömhírt Péter apostol is minden nép és korszak számára Pünkösdkor megismerhetővé tette:
„Bizonyosan tudja meg azért Izrael egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt Isten, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” (ApCsel 2,36)
