Idézet a Magyar Idők című napilap 2018. márc. 10-én megjelent egyik cikkéből: „Dél-Amerikáról úgy tartják (…) az élet könnyű és kellemes, minden jól működik és az emberek boldogok. (…) Ha a világnak ezen a felén a ’Hogy vagy?’ kérdésre azt válaszolod, ’Rosszul’, hárman ugranak köréd. Azt gondolják, elvesztetted egy közeli hozzátartozódat, földig rombolódott a házad, vagy valamilyen végzetes csapás ért. Ha kiderül, hogy csak ballábbal keltél fel, jobb esetben kinevetnek, rosszabb esetben, onnantól kezdve elkerülnek téged. (…) Európai szemmel nézve, Közép-Amerikában a legfejlettebb ország színvonala is alulról súrolja a Balkánt. A gázszolgáltatás Mexikótól Argentínáig hiányzik. A csapvízből jobb nem inni. Az oktatás a fejlődő világban alacsony színvonalú. (…) Bár Bogota modern nagy város, az életet mégis megkeseríti a rossz közbiztonság. (…) Könnyen előfordulhat, hogy lecsúszol az érettségiről, mert a tanáraid tíz hónapja tüntetnek. (…) az állandó forróság és a magas páratartalom furcsa hatással van az emberre: elveszted a produktivitásodat és passzívvá válsz.
Egy év után visszatérni Budapestre, meglepetést okozott a megszépült Duna-part, új kávézók és üzletek. (…) ’Miért jöttél haza?’ – kérdezték sokan. Mindezek után nem csoda, hogy ez a kérdés fejbe vágott. (…) Hiszen, hogy értessem meg egy panaszkultúrájú néppel néhány mondatban, hogy a világ nagy része hálás lenne azért, hogy úgy élhetne, ahogy mi, Magyarországon? Hogy a boldogság nem külső körülmények kérdése, hanem mindenkiben benne van.”
Igen, a hívő keresztyén ember még ennél is gazdagabb lehet, mert igazi megelégedettség nem a szegénységből és tudatlanságból, de nem is az anyagi bőségből támad az emberben, hanem Isten ismeretéből és a Jézus Krisztusban kapott megajándékozottságból!

„De valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel…” (1Tim 6,6)