A Hortobágyon működik egy madárkórház, illetve menhely. Például itt teleltetik azokat a gólyákat, amik még túl gyengék vagy betegek ahhoz, hogy augusztus végén szárnyra keljenek, és társaikkal melegebb éghajlatra költözzenek. Ezeket a gólyákat március 15-én engedik szabadon, amikor is véget ér „rabságuk”. Az idén úgy repülhettek el, hogy nyakukba nemzeti színű szalagot akasztottak. Ezek a kis szalagok hirdetik a világnak, hogy van védelem, gyógyulás, és van szabadulás, illetve az élet újrakezdése.
Ha emberek képesek ilyen megoldást teremteni a beteg gólyáknak, mennyivel inkább megteszi ezt a mi Teremtő Istenünk, aki egyenként ismeri a testi-lelki betegségben elgyengült embert, akinek védelmet és gyógyulást készített Egyszülött Fia, Jézus Krisztus váltsághalálával. Akik ezt a menedéket elfogadják, azok gyógyulás után szabadságra jutnak, és szárnyra kelhetnek, mint a sasok.
Az egyik bibliaolvasó kalauzban olvastuk az elmúlt napokban: „Krisztust követő életünk a menyegzőhöz méltó ruhánk.” És – hozzá tehetjük – ez a megmentett, megszabadult keresztyén ember „nemzeti szalagja” is, amivel azért jelölte meg az Úr, hogy mások is tudomást szerezzenek a gyógyító, szabadító Jézus Krisztusról, és arról, milyen lelki nemzethez tartoznak a megszabadítottak.
„Azért, ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (Jn 8,36)
