Lájk-irigység

Sokan használjuk – gyakran vagy visszafogottan – a közösségi oldalak valamelyikét. Csekély jártasság esetén is értjük, mit rejt magában a címben szereplő – igencsak posztmodern – szóösszetétel. Nem arról árulkodik, ami történik egy ilyen oldalon, hanem éppen arról, ami NEM történik.
Amikor valaki megoszt egy véleményt, képet, írást, ismerősei közül többen reagálnak rá. Vagy egyetértenek, vagy vitába szállnak, esetleg egy hangulatjellel fejezik ki, mit éreznek. Az egyetértés ikonja, jele a lájk, jelentése szerint: tetszik, kedvelem, igazad van, jól néz ki… Elég veszélyes dolog túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani a kék-fehér kezecskéknek. Tömegek sodródnak bele ugyanis abba a hibába, hogy lájkokban mérik életük értelmességét, hasznosságukat, trendiségüket, vagyis azt: van-e helyük ezen a világon.
Ha idáig nem is merészkedünk, azért az feltűnik, ha ismerőseink közül valaki soha semmire nem reagál felénk, jóllehet használja az oldalt. Csak egy röpke pillanatig átsuhan rajtunk a szomorúság: nem számítok neki, nem akarja megadni nekem a rábólintás örömét. Túllépünk ezen, és keresztyén emberként kijózanodunk: csak az Úr véleménye számít.
Ha őszinték vagyunk magunkhoz, ismerjük ennek fordítottját is: tetszik valami, de nem lájkolom, mert ő sem szokta az én bejegyzéseimet „tetszikelni”. Valamint: ha lájkolnék, olyanok is látnák az egyetértésemet, akikre nem tartozik.
Igazi tömegsporttá nőtte ki magát a lájk-vadászat és a lájk-megvonás. Nem a legnemesebb ténykedések közül való, de jelen van és virul. A lájk-irigység veszélye pedig pontosan annyi és akkora, mint általában az irigységé. Érdemes az örökké aktuális Igét megszívlelni ezen a területen is: „Mert ahol irigység és viszálykodás van, ott zűrzavar és minden gonosz tett is van” (Jak 3,16). Aki tehát örömét leli a lájk-irigységben, az minden egyébre képes. Közösségek, barátságok, családi kapcsolatok sínylik meg ezt az ostoba és rejtett véleménynyilvánítást: nincs merszem szembe szegülni veled, gyáva vagyok ahhoz, hogy vitázzak, egyszerűen csak nem lájkollak.
A menedék és a gyógyulás Isten kegyelmében rejlik, aki nem csak kedvel minket, nem csak egy biztató csettintésre telik jókedvéből, hanem „szeretett minket és önmagát adta értünk…” (Ef 5,2).

„Mert ahol irigység és viszálykodás van, ott zűrzavar és minden gonosz tett is van.” (Jak 3,16)