Valóban elmúlt?

Szakrendelésre kértem időpontot, az asszisztens kedvesen, ám kissé halkan válaszolt:
– Április negyedike megfelel?
– Bocsánat, ugye hetedikét tetszett mondani, hiszen… – de itt elharaptam a mondat végét.
Bizony, közel három évtizede már, hogy április negyedike, ha hétköznapra esik, munkanap. (Gyermekként sem szerettük ezt az „ünnepet”, bár iskolai szünet volt, de ez volt a krumpliültetés napja, hiszen „akkor a gyerekek is itthon vannak” – hallottuk nagyapám indoklását.) Ezek szerint az az időszak olyan mértékben rögzült bennem, hogy váratlan helyzetekben kihagy a realitás-tudatom. Pedig nincs nosztalgiám az egykori ünnepek iránt, sőt!

Olyan helyzet ez, mint amikor Isten megváltott gyermekén egy-egy kudarc alkalmával erőt vesz a bizonytalanság: Bizonyos tény az, hogy szabad vagyok? Lehet hogy…, vagy mégsem…, bizonyos…, vagy lehetetlen…?
Boldogan tudatosíthatjuk a biztos valóságot, mert Krisztus kereszten kivívott győzelme azt jelenti, hogy megváltottjainak régi, kárhozatos múltja valóban elmúlt!

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.” (2Kor 5,17)