Amikor Isten a velünk kötött szövetségéről beszél, akkor mindig kihangsúlyozza, hogy mi, emberek, a szövetségben sem vagyunk egyenrangú felek, mert ő a szövetséget megtartó, mi pedig a szövetséget rendre megtörők. Mint ahogyan az Ábrahámmal kötött szövetség bibliai leírásánál (1Móz 15.) is megfigyelhető, Ábrahám nem mehetett végig a kettévágott állatok között, hanem csak az Úr, úgy mi sem vagyunk képesek arra, hogy Isten szövetségét maradéktalanul megtartsuk. Abban az időben ez egy félelmetesen komoly kifejezése volt két, egymással szövetséget kötő személy között annak, hogy mi történik a szövetségszegő féllel. Ezzel azt fejezte ki Isten, hogy ő az egyedüli szövetséget megtartó. (2Thessz 3,3; Zsid 13,20; 1Jn 1,9)
Mi tehát e kapcsolatban csak szövetségszegők lehetünk, így büntetést és kárhozatot érdemlünk. Ennek a felismerése pedig még hatalmasabbá és dicsőségesebbé teszi Isten könyörületét, a bűnös kereszt általi visszafogadását és kegyelemben való részesítését.

(Részlet a Biblia Szövetség reformációra, az Isten irgalmas szeretetére hálával emlékező ünnepsége egyik szekciójában elhangzott előadásból – 2017.10.14.)

„A békesség Istene pedig, aki örök szövetség vére által felhozta a halálból a juhok nagy pásztorát, Jézust, a mi Urunkat, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálva bennünk, ami kedves előtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké.” (Zsid 13,20)

Hotorán Gábor