Be kellene vezetnünk – a politikában használatos rugalmas szolidaritás kifejezés mintájára – a rugalmas ökumené fogalmát. Igen, vannak dolgok, amikben szívesen vagyunk együtt mindenféle keresztyénnel, és még nem keresztyénnel is, de nem mindenben. Ha szegények, a társadalom permére szorultak megsegítéséről, a társadalmi békéről, a rasszizmus elleni küzdelemről, az emberek egyenjogúságáról stb. van szó, akkor ebben szívesen részt veszünk mi is, de ebből ne következtessen senki arra, hogy ez teológiai megegyezés is.
Az ökumenének csak olyan formájával értünk egyet, és csak olyanokkal vagyunk készek testvéri közösségben együtt imádkozni, úrvacsorázni, akik a bibliai hitben egyek velünk és azokkal, akik a történelmi, hitvallásos keresztyénség lényegi kérdéseiben egyet értenek. Hogyan lehetnénk testvéri közösségben azokkal, akik ma, pl. a homoszexualitást bibliainak mondják, vagy akik Jézuson kívül más közbenjárókhoz fordulnak segítségért? Miként lehetnénk testvéri közösségben azokkal, akik egyrészt a Bibliát semmibe veszik, és nyíltan az óegyházi, az apostolinak nevezett hitvallással és a tízparancsolattal ellentétes tanokat képviselnek, hirdetnek, és tévtanításaik szerint élnek? Vagy azokkal, akik a Szentlélekre hivatkozva kézrátétellel gyógyítanak, ördögöket űznek, nyelveken szólnak, eretnekségeket tanítanak?

(Részlet a Biblia Szövetség reformációra, az Isten irgalmas szeretetére hálával emlékező ünnepsége egyik szekciójában elhangzott előadásból – 2017.10.14.)

Jézus főpapi imádságából:

„A te igédet nekik adtam, és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem a világból valók, mint ahogy én sem a világból való vagyok. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17,14-15)

Sipos Ajtony Levente