Megszentelődésünk titka (A reformáció időszerűsége VIII.)

A megszenteltetés alanya és cselekvője – Jézus Krisztus; a megszenteltetés tárgya – az egyház. A hívők megszenteltetése nem szakítható el az egyháztól, a megszenteltetés nem értelmezhető csupán individuálisan. A szent élet a legszemélyesebb közügy.
A megszenteltetés módja – Krisztus kereszthalála: „önmagát adta azért”. A megszenteltetés módja nem a hívő elhatározása, erőlködése, a teljesítmény fokozása. A megszenteltetés nem a hívő buzgó teljesítményének, igyekezetének, buzgalmának, hanem Krisztus kereszthalálának gyümölcse. Ő, Krisztus adatott nekünk szentségül is.
A megszenteltetést illetően nem az tehát a döntő kérdés, hogy a hívőnek mit kell tennie, hanem az, amit Krisztus tett érte.

(Részlet a Biblia Szövetség reformációra, az Isten irgalmas szeretetére hálával emlékező ünnepsége egyik szekciójában elhangzott előadásból – 2017.10.14.)

„… a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse, hogy senki ne dicskedjék őelőtte. De általa ti a Krisztus Jézusban vagytok, aki Istentől bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul lett nekünk…” (1Kor 1,28-30)