Hollandiában jártunk autóval. Életünkben először. Örültünk a takaros házaknak, ápolt kerteknek. csatornáknak, gátaknak és szélmalmoknak. Minden olyan nyílegyenes, ragyogóan tiszta és színpompás – mint egy képeskönyvben. Egyszer csak az autópálya fekete aszfaltján megpillantottunk egy nagy, fehér betűkkel írt utasítást az autóvezetők számára: „Rendeződni tessék!” Igen, egészen nagy betűkkel, hogy el ne kerülje a figyelmünket, ott állt ez a felszólítás: „Rendeződni tessék!”
Nevetnünk kellett, hangosan nevetnünk. Annyira szokatlannak tűnt nekünk ez a megfogalmazás. Mégis, azonnal világos lett számunkra, hogy mit takar ez a holland kifejezés: „Rendeződni tessék!” Ezt jelentette: Figyelem! Fontos útelágazás következik! Kérjük besorolni!
Fontos útelágazások előtt nálunk is gyakran olvashatjuk a jelzőtáblákon a felírást: „Kérjük besorolni!” Az úttesten pedig nagy, fehér nyilak jelzik a lehetséges továbbhaladási irányokat. Jaj annak az autósnak, aki elmulasztja, hogy idejében „besoroljon”! Azt feltartóztathatatlanul sodorja magával a járművek áradata egy teljesen helytelen irányba.
„Kérjük besorolni!” – szól hozzád Isten Igéje. A nagy útelágazás felé tartasz ugyanis. A kegyelmi idő a végéhez közeledik. Merre akarsz menni? Balra akarsz kanyarodni, vagy jobbra? Ha nem „sorolsz be” idejében, akkor már nem lesz lehetőséged az útirány megváltoztatására. A besorolásnak jókor kell megtörténnie. Az ifjúkor éppen a legmegfelelőbb idő erre. Később már sokkal nehezebb elhagyni a helytelen utat.
A nagy útelágazás pedig közeleg. Nem tudhatod, milyen gyorsan jutsz oda. Ezért olyan fontos és sürgős a „besorolás”. Minden halogatás veszélyes. Isten Igéje félreérthetetlenül mondja: „Az idő közel” (Jelenések 1,3). Ma még hangzik feléd a felhívás: „Kérjük besorolni!” Ma még van idő bűnbánatra és megtérésre. Ma még érvényes Jézus Krisztus meghívása:
„Aki énhozzám jön, én azt semmiképpen ki nem vetem” (Jn 6,37)
(Friedhelm König írása nyomán)
