A május, június sok fiatal számára izgalmas hónap, mivel ez a vizsgák időszaka. Az általános, szak- és középiskolások feleléssel, dolgozatírással javíthatnak jegyeiken, az érettségizők pedig az írásbeli után szóban is megmérettetnek. A felsőfokú intézmények hallgatói pedig tantárgyanként adnak számot ismereteikről. A vizsgára készülők könnyen felismerhetők öltözetükről: sötét öltöny, nyakkendő, illetve szoknya és fehér blúz. Komoly arccal, visszafogottan, némelyek gondterhelten sietnek a megmérettetésre. Viszont az érettségi bizonyítvánnyal, diplomával a kezükben már nem tapasztalható ez a vizsgadrukk: vége a számonkérés időszakának, „elengedhetik” magukat, innentől övék a nagyvilág… Pedig ezután már minden nap vizsganap lesz.
A hívő ember – iskolai vizsgaidőszak nélkül is – hamar szembesül ezzel a ténnyel, hiszen naponta vizsgázik. Vizsgáznak gondolatai, érzései, indulatai, beszéde… Nehéz tantárgyak ezek, de Isten felkészíti gyermekeit: kaptak kiváló tankönyvet, a Bibliát, amihez kirendelte mestertanárát, a Szentlelket, és számtalan gyakorlati terepet: a munkahelyet, a családot, a testvéri közösséget…
A hívő emberek ünnepi öltözetű szívvel kell, hogy éljenek, hiszen számukra minden nap vizsganap. És őket is felismerheti környezetük: többek között Krisztus jó illatáról.

Jézus mondja: „…tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál.” (Mt 11,29)