A boldog szolga

Egyik gyermekünk barátjának édesapjáról megdöbbentő hír érkezett: gyülekezeti szolgálatból hazafelé tartva elütötte őt egy autó. Talán néhány évvel volt több, mint ötven. Megdöbbenésünket és szomorúságunkat azonban szívet melengető érzés töltötte el, amikor elolvashattuk két közeli munkatársának megemlékező sorait:
„Barátom és szolgatársam ma reggel a menny dicsőségébe kapott előléptetést. Bár örülnöm kellene, mert jobb helyre került, sokakkal együtt máris nagyon érzem a hiányát. Hűséges testvér volt, aki azt élte, amit hirdetett, és akivel öröm volt együtt dolgozni…”
„Megmutatta, mit jelent osztatlan figyelmet szentelni az Úr lelkeket mentő munkája iránt, hogy a hit útja milyen kockázatokkal jár, hogy mit jelent éjt nappallá téve fáradozni az Úr szolgálatában – és mindeközben teljesen hétköznapi embernek maradni.”

„Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az ura, amikor megérkezik.” (Lk 12,43)