II. Frigyes porosz király gyakran hívott nagy társaságot potsdami kastélyába. A vendégseregben egyik legkedvesebb meghívottja hosszú ideig a gyakran gúnyolódó francia Voltaire (eredeti nevén François-Marie Arouet) volt.
A vendégek a király asztalánál ültek, amikor Voltaire ismét istenkáromló és gúnyolódó beszédbe kezdett: „Egy tallérért eladom a helyemet a mennyben! Ki akarja megvenni?” Egy pillanatra csend támadt. Akkor felállt egy királyi tisztviselő, nem híres ember, de jó keresztyén, akinek helyén volt a szíve. Meghajol a király és Voltaire előtt, majd hangosan megszólalt: „Monsieur Voltaire, ön, a porosz államban van. Nekünk van egy törvényünk, ami szerint mindenkinek, aki el akar adni valamit, igazolnia kell annak tulajdonjogát. Igazolja tehát, hogy önnek van helye a mennyben, akkor én minden árat megadok érte, amit kíván.” Ekkor elakadt a szava a gúnyolódónak.
(forrás: Friedhelm König: Másként, mint gondolnánk, Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió)
„Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették” (Jel 20,15).
