Beszélő esernyők

A napokban szembe jött velem valaki, akinek az esernyője szivárványszínű volt. Nem sokkal később egy idősödő hölgy kabátján szivárvány színű jelvényt (kitűzőt) pillantottam meg. Ez jelzés a véleményéről: Minden új lelki-szellemi irányzatot el és befogadok. – és tüntetően ezt sugallja: Nem vagyok személyválogató.
Nagyot dobbant a szívem: Mennyei Atyánk sem az. Minden embert úgy fogad el, ahogyan van, hogy újjá teremthesse. A régi múljon el, egy új jöjjön létre.
Ezen gondolatok közben elmosolyodtam felfedezésemen, mivel én olyan esernyőt tartok a
kezemben, amin átláthatok. Ezek szerint az én ernyőm is beszédes: tisztaságról,
átláthatóságról üzen. Mindarról, amit Isten elvégezhet egy emberben, amikor megtisztítja bűneitől, sötét gondolataitól, és nyitottá, befogadóvá teszi az életét. Örömmel gondoltam Istennek erre a kijelentésére:

„Amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek, ha van valami erény és ha van valami dicséret,
ezekről gondolkodjatok.” (Fil 4,8)