Hányszor, de hányszor kívántunk „Boldogújévet” így, az év fordulóján, s mint más, gyakran elmondott szövegbe, ebbe sem gondolunk már bele.
Boldog… ismeretlen eredetű szó – jegyzi meg egy értelmező szótár –, aminek szótöve a bód-, ami a bódít, bódul szavainkban is visszaköszön. Ez igaz is társadalmunk jelentős részére az évfordító éjszakán, de sokaknál fennmarad a bódulat egész éven át. Mások pedig szép szavakkal, üres ígéretekkel vagy hazugságokkal bódítanak bennünket. De a szófejtők gondolata nem ezen a nyomon kanyarog vissza az időben, hanem a bódultságot a révülettel, kábulattal hozzák összefüggésbe, s ezen át a pogány vallásgyakorlatokig juthatunk el. S már el is érkeztünk a boldog szavunk vallásos jelentéséhez. Aki boldog, az szent révületben az istenekkel lép kapcsolatba.
Népünk és nyelvünk pogány koráig nyúltunk vissza. A keresztyénség felvételével a szavak is új (lásd lentebb!) tartalommal teltek meg. A halotti beszéd már Boldog Mihály (boudog Miháël) arkangyalt említi, s nyílván nem a bódult értelemben, hanem mint aki Urunk színe előtt (Uromk szinë eleüt) van. Nos, ebben az értelemben boldogok azok is, akik szegények lelki értelemben, akik sírnak, akik szelídek, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, az irgalmasok, a tiszta szívűek, akik békét teremtenek, akiket az igazságért üldöznek… és ezért boldog Péter (Simon, Jóna fia) is, amikor Krisztust az élő Isten fiának vallja, mert maga az Élő Isten jelentette ezt ki neki.
Új… a Biblia görög nyelve két szóval is illeti. Lehet neosz, azaz fiatal, zsenge, friss – és lehet kainosz, azaz újszerű, eddig ismeretlen. Szépen együtt van e két jelentés az új borról és új tömlőről szóló jézusi tanításban (Mt 9, 17): neosz a bor, mert még nem rég szüretelték, de kainosz a tömlő, mert még soha nem volt benne bor.
Neoszok az ifjak, akiknek engedelmeskedniük kell a véneknek, vagy a fiatal asszonyok, akiket arra int az apostol, hogy szeressék férjüket és gyermekeiket, de kainosz a szövetség, amit Krisztus vérén szerzett, vagy az a sírbolt, ami befogadta Jézus keresztfáról levett testét, valamint ilyen értelemben új parancsolat, hogy egymást szeressük – és ilyen kainosz-új teremtés az, ha valaki a Krisztusban van!
Év… annyi idő, amíg a Föld a Nap körüli pályáját egyszer megfutja. Azt az illúziót kelti, mintha az elmulasztott alkalom 365 nap múltán ismét visszatérne. Pedig az idő kérlelhetetlenül egy irányba halad – életünkben a születéstől a halálig –, a világtörténelemben pedig a teremtéstől Krisztus második eljöveteléig. Van, akinek csak pár óra adatott itt, a Földön, és csecsemőként meghal, mások meg akár 800 – 900 évet is éltek. Istennél egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap, mert ő az időn kívül áll. De számunkra nem csak évről évre, de napról napra, sőt percről percre fogy az az idő, amit e földi testben töltünk. Örök sorsunk mégis itt dől el.
Mikor lesz hát boldog az új évünk? Ha a Krisztus vérén szerzett új szövetségben, az Atyával beszélgetve, egy minőségileg új szakaszt kezdünk.
További ilyen Boldog Újévet Kívánok minden, a világhálón bolyongó olvasónknak!
„…boldog nép az, amelynek az Úr az ő Istene.” (Zsolt 144)
