A hegyek között az éjszakai kisvonat zakatolva futott. A zsúfoltság miatt anyám mellett szorongtam, és azon töprengtem, hogy elmondjam-e neki, ami a szívemet nyomja. Tübingenben várt rám, ahol teológiát tanultam, s most együtt utaztunk hazafelé. Végül összeszedtem bátorságomat: „Anyám, bevallom neked, hogy elvesztettem örömömet a Biblia tanulmányozásában. Annyi felfoghatatlan és nehéz dolgot találok benne. Rengeteg az ellentmondás, a kibogozhatatlan állítás, ami ezt a könyvet élvezhetetlenné teszi a modern ember számára.”
Anyám mosolyogva válaszolt: „Ennek az az oka, hogy rosszul olvasod a Bibliát.” Megbántódva horkantam fel, úgy, hogy a mellettem ülő férfi csodálkozva leeresztette újságját. „Miért, hát hogyan olvassam? Olvasom az eredeti héber és görög szöveget, olvasok hozzá kommentárokat, hallgatom az előadásokat…”
Anyám megnyugtatóan tette karomra kezét, majd ezt mondta: „Emlékszel, hogy a háború alatt majdnem két évig megszakítás nélkül a fronton voltál, és nem kaptál szabadságot? S egy napon levél érkezett tőled, amit abban írtál, azt azóta sem felejtettem el: ’Leveleitekben állandóan élelmiszerjegyekről, tartalékolásról, sorban állásról irtok. Nem értem az egészet. Minden annyira megváltozott nálatok?’ Majd következett az a mondat, ami engem mélyen megindított: ’Mióta és milyen távol vagyok tőletek, hogy a hazai leveleket már meg sem értem?’”
Bólintottam. „Persze, nagyon jól emlékszem rá. De mi köze ennek a Bibliához?”
„Nézd – folytatta anyám -, te nem azt írtad annak idején, hogy édesanyám levelei élvezhetetlenek számomra, a modern ember számára. Azt sem írtad, hogy anyám leveleiben értelmetlen és ellentmondásos dolgok vannak. Egyszerűen annyit írtál: “Mióta és milyen távol vagyok tőletek, hogy a hazai leveleket már meg sem értem?”
Kezdett derengeni, hogy mire gondol. Figyelmesen hallgattam tovább.
„A Biblia is levél, édes fiam. Az élő Isten levele az örökkévaló hazából – neked címezve. Ha te ezt a levelet már nem tudod megérteni, akkor ne a levélben keresd a hibát, hanem magadban. Azt kell tehát mondanod: Milyen messze kerültem mennyei Atyámtól, hogy a levelét már nem tudom megérteni! Tehát el akarok abban mélyedni, és könyörögni fogok, hogy a hazai levelet a Szentlélek ismét megértethesse.”
Ezt követően hallgattunk, amíg a vonat be nem futott Urachba. De anyám tanácsát többé nem felejtettem el. Megmutatta számomra a Bibliához visszavezető utat.
„Boldog ember az, aki meglelte a bölcsességet (…). Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik erre támaszkodnak, boldogok.” (Példabeszédek 3,13-18)
Wilhelm Busch írása
