Robert Moffattól (afrikai misszionárius) egy napon azt kérdezte egy keresztyénné lett becsuána:
„Vajon azok, akik a Bibliát írták, ismerték a becsuánákat?”
„Miért?” – kérdezte csodálkozva Moffat.
„Azt hiszem, ismertek bennünket” – mondta töprengve a fekete – „mert abban a könyvben minden bűnt leírtak, ami csak a becsuána ember szívében rejtőzik. Azért nem szeretik a törzsemből valók, ha a Bibliából olvasunk nekik, mert azt mondják, hogy azt, ami belül van, kifordítja.”
Bizony, közülünk is sokan azért nem szeretnek Bibliát olvasni, mert a Szentírás mindig vád azoknak, akik bűnben élnek, de mindig vigasztalás azoknak, akik Istenhez tértek.
Forrás: Új Élet – Evangéliumi folyóirat (a Vetés és Aratás elődje), 2. évfolyam (1964.) 6. szám, 15. old. – Kiadta: Evangéliumi Iratmisszió, nyomda: Lahr-Dinglingen (Baden), Germany – ford. Göllner Pál.
„Mert Isten beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a szívnek és léleknek, az izületeknek és velőknek megoszlásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12)
