Újesztendő, vígságszerző

„Újesztendő, vígságszerző most kezd újulni,
Újulással, víg örömet most kezd hirdetni.
Hirdeti már a Messiást, el fog az jönni,
Legyetek a nagy Istennek igaz hívei.”

A fenti újévi köszöntő ének első versszakai örömmel üdvözlik az új esztendőt, örömöt és igazi bizakodást sugároznak. A 2017. év hajnalán – a jövőre gondolva – inkább szorongás, aggodalom félelem van a szívekben. Mit hoz az új év? Milyen próbatételt, természeti csapást, terrorakciót, betegséget, veszteséget? De ezek felől nem kell aggodalmaskodnunk, hanem letehetjük a 2017-es esztendőt is Urunk kezébe, és nyugalommal várhatjuk az új évet.
Örvendezzünk tehát az új esztendőnek, hiszen ez azt jelenti, hogy Urunk gondviselő szeretete átsegített az elmúlton bennünket, hálásak lehetünk a hordozó, megtartó szeretetéért!
Örvendezhetünk már előre azért is, hogy az előttünk álló év minden napján velünk lesz Megváltó Urunk, a menny és föld teremtője, hiszen ezt ígérte: „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20)
Az új esztendő megújulást is jelenthet. Sokan tesznek ilyenkor fogadalmat: lemondok káros szokásokról, rossz tulajdonságoktól meg fogok szabadulni, új életet kezdek majd – de ez általában csak ígéret marad, mert emberi akaratra épül.
Az előttünk álló 2017-es év egy jelentős egyháztörténeti esemény is, a reformáció 500 éves jubileumának az éve lesz. A reformáció azt jelenti: visszaalakítása valaminek, ami eltorzult, az eredetinek lényegére történő visszaformálása. A reformátorok a régit, az eredetit, az evangéliumit akarták megtisztítani és újból hozzáférhetővé tenni mindenki számára. Az egyház több évszázados deformálódása után – Isten kegyelmes szeretetéből, az Ige hathatós munkájával – visszaállhatott az eredeti formába, a Szentírás alapjára. A reformáció a Sola Ecclesia (Egyedül az Egyház) elvével a Sola Scriptura (Egyedül az Írás) elvét állította szembe. A cselekedetekből való megigazulás helyett a középpontba a Jézus Krisztus kegyelméből, hit által történő megigazulás tanítása és gyakorlata került.
Amiképpen az egyház deformálódott az évszázadok alatt, ugyanúgy a mi személyes életünk is deformálódik, ha nincs az Ige szoros kontrollja alatt. Nekünk is állandóan megújulásra van szükségünk (nemcsak: Ecclesia semper reformari debet! – az egyházat mindig reformálni kell), naponta az Ige zsinórmértékéhez kell mérnünk életünket. Erre bíztat Pál apostol is: „újuljatok meg lélekben és gondolkozásotokban” (Ef 4,23). Felsorolja azt is, hogy mennyi mindent el kell vetni, amik a világ hatásaként deformálják életünket: hazugságot, haragot, lopást, keserűséget, rothadt beszédet, káromkodást, gonoszságot.

Ha rendszeresen olvassuk Isten Igéjét, és ehhez igazítjuk életünket, „az Úr Lelke dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket” (2Kor 3,18).

Nem nekünk kell görcsösen igyekeznünk a megújulásra, hanem Isten jelenlétében élve megtapasztaljuk, hogy „megújít szeretetével” (Sof 3,17/c).
Isten megújító szeretetét várjuk az új esztendőben is!

„Boldog nép az, amelynek az Úr az Istene, az a nép, amelyet örökségül választott magának.” (Zsolt 33,12)