Sola Scriptura – Egyedül a Szentírás – így hangzott a reformáció egyik legfontosabb jelmondata. Hogy milyen változást hozott ez a közel 1500 éve fennálló, de a Biblia tanításaitól eltávolodott XVI. századi egyház gyakorlatában, sőt később a társadalmi életben is?
Két tábor alakult ki: az egyik csoportban a fenti mondatot lelkesen vallók lelkileg megújulva hirdették az evangéliumot, és megváltozott szemléletük, életvitelük a társadalmat is átformáló erőként hatott.
Luther Márton német nyelvre fordította a Bibliát, amivel azt a köznép kezébe adta. Munkája olyan mesteri módon sikerült, amit elődei a korábbi 18 fordítással nem tudtak elérni: a két, egymástól gyökeresen eltérő német nyelvjárást úgy ötvözte fordításában, hogy ezzel megteremtette az egységes német nyelvet.
Kálvin János tanításai is átformálták kora társadalmi életét. A Szentírás eredeti elveihez való visszatérés hatására új vagy elfeledett szakmák jöttek létre, az egykor megvetett foglalkozások pedig megbecsülést nyertek. Kálvin tanított a törvényes és méltányos kamat jogosságáról is, ami a modern gazdasági élet elindítója volt Európában.
De lehetne sorolni a reformáció magyar képviselőinek országunk életére gyakorolt hatását is. Például Károli Gáspárét, aki lelkésztársaival együtt magyar nyelvre fordította a teljes Szentírást, amiből kevesebb, mint másfél év leforgása alatt 800 példány készült a vizsolyi nyomdaműhelyben. Abban az időben akkora volt az Isten igéjére való éhség, hogy a tervezett 800 példány szinte az utolsó darabig még előjegyzésben elkelt.
A másik tábort az akkor hivatalos egyház szervezte, aki heves ellenállással reagált a Szentírás egyedüliségét vallók tanítására. Ezért a Biblia eredeti tanításaihoz való visszatérést szorgalmazókra kiátkozás, üldöztetés, sőt, sok esetben máglyahalál várt.
De nem volt ritka az értetlenség sem. Például: Luther buzgó Biblia olvasását egyik rendtársa nem tudta mire vélni, ezért ezt kérdezte tőle: „Minek olvasod te olyan elmélyülten azt a Bibliát? A velejét már rég kiszedték belőle az atyák. Az ő könyveiket olvasd!”
Az elhunytak számára bűnbocsánatot hirdető búcsúcédulákat lelkesen árusító Albert mainzi püspök ugyan szembesült a Szentírás igazságával, de felismerése mégsem vezette el a Biblia tanításához való visszatéréshez. Amikor az augsburgi birodalmi gyűléskor a püspök a Bibliát olvasta, hozzálépett egyik tanácsosa, és ezt kérdezte tőle: „Mit csinál Őkegyelmessége ezzel a könyvvel?” A püspök így válaszolt: „Nem tudom miféle könyv ez, minden, ami benne van, ellenünk szól!”
Ma, közel 500 évvel a reformáció kezdete után, a Szentírás semmit sem veszített aktualitásából és életformáló erejéből. Adja Isten, hogy a Biblia tanítása számunkra is azt a rendíthetetlen alapot jelentse, ami mellől a társadalmi változások, a korszellem tévútjai és az élet viharai sem tántoríthatnak el, hiszen Péter apostol szavai ma is érvényesek:
„Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és a mi Urunknak, Jézusnak megismerésében. Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban.” (2Pt 1,2-4)
