Betakarítás

Az időjárás-jelentés talaj menti fagyot jelzett, így a kiskertben kényszerű szürettel, szomorkodva menekítettem a zöldségféléket. A januárban elkezdett palántanevelés, majd ültetés, karózás, kötözés, kapálás, gondozás, a reménykedő várakozás az első termésekig közel fél évet ölelt fel, s alig két hónap volt, amikor már örülhettünk a termésnek. Most pedig még két nap, és fagyott kóró lesz a ma még harsogó zöld lombozat. Pedig számtalan apró rügy, sok-sok virág, zöld bogyó ígér még teli kosarat, gazdag termést. Ki az, aki ilyenkor nem kesereg?
Igen, kesereg, aki hálátlan. Aki a bőséges termést felélve is csak szomorkodni tud, és nem a „boldog aratás” hálás öröme tölti be szívét. Pedig az Úr az idén megőrzött a már szinte menetrendszerű aszálytól, megkímélt a jégesőtől, alattomos kártevőktől, és a várakozáson felüli termésből nemcsak a családnak, de ajándékozásra is bőven jutott.

„Mindenki szeme rád figyel, és te idejében megadod eledelüket. Kinyitod tenyeredet, és ingyen megelégítesz minden élőt.” (Zsolt 145,15-16)