Az eseménydús nyári hetek között volt egy, amikor különösen is összesűrűsödtek a teendők. Már jó előre aggódtam, hogyan fogok gyors egymásutánban – szinte egyszerre – több helyen is helytállni. Számtalanszor tapasztaltam, hogy az Úr nem terhel jobban, mint szükséges, de arra végképp nem számítottam, hogy éppen ezen a túlzsúfolt napon ajándékként kapok két teljes órát. Az egyik helyen ugyanis, ahol megadott időpontra kellett megjelennem, várni kellett valakire. Egy pohár gyümölcslé és egy szelet pizza társaságában tölthettem az időt, közben kiválthattam egy régóta esedékes gyógyszert, végig gondolhattam aktuális teendőimet, csendben lehettem, és még ezeket a gondolatokat is papírra vethettem. Az a két óra igazi felüdülés volt, nem remélt pihenés egy túlzsúfolt hét kellős közepén!
Újra elámultam azon, hogy Isten milyen hajszálpontosan tervez és időzít. Milyen hihetetlen pontossággal szerkeszti össze a fogaskerekeket. Ha ilyen jelentéktelennek tűnő helyzetben ennyire lehet az Úrra számtani, mennyivel inkább tehetjük ezt a fontosabb dolgokban, a nagy horderejű és sokakat érintő kérdésekben is!

„Bízzál az Úrban teljes szívből.” (Péld 3,5)