Szerető figyelmeztetés

Nagy igyekezettel – talán túlzott görcsös odafigyeléssel, azért, hogy pontos legyek –, a szükségesnél korábban indultam a megbeszélt szolgálatra, Pécelre, a BSz családosnapra. A villamoson ültem, kellőképpen megelégedve, már-már saját vállamat veregettem: Igen, én pontos, megbízható ember vagyok – amikor villámként ért a felismerés: Hiába az igyekezet, a pontosság, megbízhatóság, hiszen a meghirdetett napot egy héttel megelőzve indultam el. Igen, jó helyre tartok, de nem jókor.

Pontosságom és megbízhatóságom miatti büszkeségemet engedhette volna Isten megalázni azzal, hogy mindez majd a célnál derül ki – de szeretete már a harmadik villamosmegállóban eszembe juttatta a tévedést. Szeretnék a büszkeségtől szabadon, hálás szívvel, mindig jó időpontban indulni és jó helyre megérkezni.

Ez a kegyelmes szeretet megalázta a pontosságomra büszke szívemet. Így mégsem volt hiábavaló és felesleges ez a kiruccanás, mert megérthettem Pál apostol figyelmeztetését, hogy:

„Isten jósága téged megtérésre indít” (Róm 2,5)