Itt a nyár! A nyaralás, pihenés időszaka – a focistáknak, szurkolóknak pedig a küzdelemé. Van, aki nyaral, más pedig küzd? Az igazságtalanságok sorába ez is beletartozik. A ma embere küszködik a küzdelem terén, hiszen hiányos a megküzdési képessége, vagy félreértelmezi azt, illetve menekül előle.
Miért is küzdünk? Hát a megélhetésért! A jó pozícióért! A boldogságért! – vágja rá sok ember. „Küzdelemre hív az élet” – énekeljük mi, keresztyének, „A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga” – állítja Madách Imre.
Igen, a küzdelem az élet velejárója, a megküzdés képessége pedig létkérdés: megküzdeni a kudarcokkal, a sérelmekkel, az akadályokkal, a bűnnel, a mindennapokkal… Azt azonban tudnunk kell, hogy nem a küzdés maga a cél, sőt a küzdésnek nemcsak célja, de oka is kell, hogy legyen, hiszen:
„Azért fáradunk és küzdünk, mert reménységünket az élő Istenbe vetettük, aki minden ember megtartója, kiváltképpen a hívőknek.” (1Tim 4,10)
