Egyik barátnőm fiatalként sem tartotta önmagát szépnek, most pedig, amikor nagymama lett, már nem is foglalkoztatja ez a kérdés. A minap azonban, amikor az Úr dolgairól gondolkodva autóbuszra várt, így szólította meg őt utastársa: Milyen szép maga! Mivel más nem volt ott, csodálkozva vette tudomásul, hogy róla mondta ezt az ismeretlen nő.
A valódi szépség nem a test produktuma, amit a szépségkirálynő választáson koronázhatnak meg, hanem a léleké, ami felülírja a testi adottságot, ragyog a szemben; ami nem emberit hordoz csupán, hanem mennyeit – és ez feltűnik a környezetnek. Aki megnyitja életét Isten előtt, az Úr hívását elfogadja, abban munkálkodni fog az isteni ige, Jézus Krisztus megtisztítja szívét, gondolatait, életvitele, kapcsolatai, döntései befolyással lesznek testére – és ez olyan változást eredményez, amit nem tud semmilyen szépítőszer helyettesíteni. Számtalan hitben járó ember idős korára szépül meg, bár töredezik a cserépedény, de átragyog rajta a benne lévő kincs: Jézus Krisztus szépsége.
„Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Lelke dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket.” (2Kor 3,18)
