A nyári konferencia egyik előadásán az előadó a 104. zsoltárt elemezte. Szinte ujjongtunk, amikor feltárult előttünk az ige mélysége. A teremtés leírása ez, de több a tényközlésnél, a száraz tudósításnál. Dávid ezzel a csodálatos himnusszal szemlélteti a Teremtő hatalmát, mindenhatóságát, ráirányítja figyelmünket a teremtett világ nagyszerűségére. Ám a zsoltár végén zavaró sorok olvashatók: “Vesszenek el a bűnösök…” Az ilyen szavakkal nehezen tudunk mit kezdeni. Hogyan kerülhetett ez ide? Nem illik bele a zsoltárba. Miként egyeztethető ez össze Isten szent légkörével?
Az igemagyarázat során megértettem, ahogyan ezek a sorok eltérnek az emelkedett gondolatoktól, úgy áll szembe a bűn Isten harmóniájával. Elüt az isteni rendtől, ezért nincs is ott helye. És akik Isten világában élnek – így a zsoltáros is – minden porcikájukkal tiltakoznak a bűn jelenléte ellen.
„Gyűlöljétek a gonoszt, és szeressétek a jót…” (Ám 5,15)
