Leállás

Az ó év utolsó és az új év első napjai köszöntenek ránk ezen a héten.
Ebben az időszakban sok üzem, gyár leáll, életünk is lelassul, és jut idő a számvetésre, az előretekintésre. Álljunk le mi is, hogy visszaemlékezhessünk a mögöttes esztendőre, átgondolva, mennyi jót tett velünk Mennyei Atyánk!
– Ha elkezdjük előszámlálni a sok jótéteményt, elámulhatunk, hogy megszámlálhatatlanul sok az: „Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám.” (Zsolt 40,6)
– Ha betegségben vagy szenvedésben tapasztaltuk meg segítségét, adjunk neki hálát ezért is: „Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.” (Jób 5,18)
– Tartsunk bűnbánatot az elmúlt esztendő vétkei miatt, hiszen azok számosabbak a fejünk hajszálainál. Valljuk meg, majd fogadjuk el Isten bűnbocsátó kegyelmét, hátunk mögé vetve bűneinket!
– Figyelmeztessen az elmúlt esztendő arra, milyen gyorsan telnek a napok, hónapok és évek, ezzel a gyorsasággal múlnak el életünk esztendei: „A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk.” (Zsolt 90,10)
– Legyünk hálásak az Úrnak az új esztendőért is, amit engedett megérnünk, és a gyorsan múló idő késztessen bennünket az Úrral való találkozásra:
Tegnap terhét nem viselem,
Holnap terhét nem ismerem,
Ma árad rám a kegyelem.
– Végül pedig az új esztendőt minden gondjával, félelmével együtt tegyük Mindenható Urunk kezébe, és fogadjuk meg a zsoltáros tanácsát:

„Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.” (Zsolt 37,5)