A Biblia Szövetség Egyesület 20. Keresztyén Orvos-konferenciája
2015. okt. 31. – nov. 5.
Ebben az évben ismét Berekfürdőn, a Hotel Pávaiban került megrendezésre a Biblia Szövetség Egyesület orvos-csendeshete – immár 20. alkalommal. Tizennyolcszor a Bakony-fennsíkon fekvő Hotel Szépalmában, kétszer a berekfürdői gyógyszállóban találkoztunk. Egymást már jól ismerő kis csapatunk új résztvevőkkel is bővült. Lelki-teológiai témájú elő-adás-sorozatok mellett orvos-szakmai, szakmapolitikai előadások gazdagították ezt a néhány napot; neves, és a szívünknek nagyon kedves előadókkal – és persze az elmaradhatatlan, éj-szakába nyúló beszélgetésekkel.
Álmos bácsi, aki mindeddig nem csak szellemi-lelki vezetője, de a kezdetektől lelkes szerve-zője, motorja is volt ezeknek a konferenciáknak, idén már nem lehetett közöttünk. Az orvos-tudomány iránti érdeklődése onnan eredt, hogy orvos szeretett volna lenni, de az ötvenes években lelkészgyerekként erre nem volt lehetősége.
Az orvosi hivatás iránti érdeklődése viszont megmaradt, amit mindig tapasztalhattunk is. Kedves személyisége, lelki tekintélye, őszinte, testvéri szeretete sokáig hiányzik majd. A konferencia délelőtti előadásain Sipos Ete Zoltán lelkipásztor két előadás-sorozatot is ho-zott – a maga nemében mindkettő igen átfogó, az emberiség történelmén átívelő szolgálat volt –, nem nélkülözve a személyes vonatkozásokat sem. A Biblia természetfelfogása témájú elő-adásokban beszélt arról, hogy hitünk a teljes létező tér-idő-anyag-információ-rendszert a min-denható Isten teremtette az Ige (az ő szava) által, ami szemben áll a materialisták felfogásával, akik ma már nem is annyira materialisták, hiszen nem a matériát, az anyagot, hanem inkább az energiát, vagy az információt tekintik a végső valóságnak. Idő, anyag, véletlen – ez a hitetlen világ „szentháromsága” – ezekről hiszik ugyanis, hogy örökkévalók, mindig léteztek, és ezekből származik minden. Mi egyedül a teremtő Istenről hisszük azt, hogy létezésének nin-csen kezdete, örökkévaló és végső valóság. Tulajdonsága – hatalma, ereje, bölcsessége, a szépség szeretete, humora és játékossága – tükröződik a teremtettségben (még jelenlegi meg-rontott állapotában is), ugyanakkor Isten nem része a teremtettségnek és nem is oldódik fel abban, ahogyan a panteista felfogás hirdeti. Az evangélium titka, hogy Jézus Krisztusban Isten mégis belép a teremtettségbe, hogy megváltsa, megmentse, megtartsa azt, ami a bűn miatt elveszett. Ugyanakkor az ige fontos része az is, hogy Jézus nem az első karácsonykor született, és nem akkor lépett be a világtörténetbe. Már a teremtés őreá tekintettel történt, és őt idézi a végpont is: a látható, ma ismert, a bűn miatt abnormálissá vált világnak vége lesz, eljön az új teremtés, és akkor majd Isten, Jézus Krisztusban szerkeszt tökéletes egységbe és harmóniába mindent.
A másik sorozat Jézus újszövetségi példázatáról, a tékozló fiú történetéről szólt, ami Isten története, aki végtelenül gazdag és minden emberi várakozást felülmúlóan szerető szívű Atyánk.
A két fiú az egész Isten ellen fellázadt emberiséget példázza: a vallástalan lázadókat (kiseb-bik), és a farizeus lelkületű vallásos lázadókat (nagyobbik fiú). A fiatalabb kérése botrányos, mint ahogyan az volt a bűneset is, Ádám cselekedete, aki az Atya Isten nélküli élet mellett döntött, s ezzel a tettével úgy tekintett Istenre, mintha ő halott lenne. Ezután az értelmet, szépséget, szüzességet, gazdagságot, képességeket, az egész világot eltékozolta – miközben szegényen is még dobzódik. Isten pedig hagyta őt elmenni, elszakadni önmagától – nem úgy, mint azok a vallási irányzatok, akik erővel, kényszerrel préselik híveikbe az általuk kreált hitet. Viszont az Atyánál a bocsánat, a visszafogadás készen van – nem a bűnvallás váltja ki ezt az Atyából. Szívét nem ez indítja meg az elveszettségét felismerő, az atyai ház felé induló gyermeke iránt. És szeretettel tanítgatja az irgalom felismerésére (a nem szekularizált, de szí-vében az Atyával egyáltalán közösségben nem lévő, ellene lázadó, őt vádoló testvérietlen és farizeus-szívű) másik (esetünkben a vallásos és lázadó népegyházat kiábrázoló) gyermekét is – azt, aki nem tud mit kezdeni a megtérők örömével.
Viczián Miklós mérnök az üldözött és mártír keresztényekről beszélt, az őskeresztyénségtől napjainkig (!) tartó üldöztetés időszakát mutatta be.
Egyik orvos-szakmai előadónk Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke volt, aki a rá jellemző kedvességgel és józan összeszedettséggel „Egészségügyünk helyzete – keresztény kérdések és válaszok” címmel adott izgalmas és őszinte, itt-ott kicsit lehangoló, de nem re-ménytelenséget tükröző összefoglalást szakmánk jelen helyzetéről és a kivezető utakról. Le-hetőséget kaptunk, hogy kérdéseinkkel is megkeressük őt.
Erdélyi Judit kardiológus az előadásában a beteg állapot békességgel való elhordozásának lehetőségéről szólt. Aki Isten kezéből tudja elfogadni a betegséget és elhiszi azt, amit az ige mond, hogy Isten annak, aki őt szereti, mindent javára fordít (Rm 8,28), és a körülményeitől függetlenül minden értelmet felülhaladó békességet ad.
Kállai Imre fiatal orvos-lelkész az előadásában a pszichoterápia vagy lelkigondozás nehéz és izgalmas kérdéskörébe engedett betekintést.
Megismerkedtünk a diabetológia (Makrai Tibor) és a gyermek-kardiológia (Szabó Andrea) aktualitásaiba is.
Az esti áhítatokon az ószövetségi tékozló fiú – Manassé király – élete példáján keresztül csodálkozhattunk rá ismét Isten irgalmára, minden mélységből felemelő szeretetére. Ismét áldott és gazdagító konferenciánk volt, és elkötelezhettük magunkat a folytatás mellett – reménységünk szerint jövőre is lesz orvos-csendeshét. Mert fontos, egyre fontosabb, hogy keresztény orvosként ilyen módon is keressük egymás közelségét, álljunk egymás mellett elérhetően, megszólíthatóan, megerősített baráti-testvéri kötelékben. Erre hívunk és buzdítunk minden orvos testvérünket: Jövőre kapcsolódjatok be ti is ebbe a közösségbe!
(A beszámoló rövidített szövege megjelent a Biblia és Gyülekezet 2015/4. számában is.)
Dr. Szabó Andrea / Budapest
