Az orvosi rendelő előterében várakozó emberek – közöttük gyermekes szülők is – türelmetlenül várták, hogy mikor hangzik fel a hívást jelentő nevük. Amikor az egyik kisfiút szólították, apukája, gyermekével az ölében, felugrott, majd sietett az ajtó felé. De a 4-5 éves forma ifjú nem így gondolta, és rémült kiáltozással próbált kiszabadulni az apai ölelésből. Az ajtóba kapaszkodva tiltakozott, végül is becsukódott mögöttük az ajtó.
A váróterem elcsendesedett, mindenki megkönnyebbült, ami sajnos nem tartott sokáig, mert a gyerek kiszabadult édesapja kezéből, majd kivágva az ajtót, ordítva rohant a folyosón – két asszisztensnő futott utána. Néhány perc után betessékelték őt a rendelőbe, az ajtót pedig bezárták. Az egyik várakozó fiatal férfi így kommentálta az esetet: Hisztizett és menekült, ahelyett, hogy örülne, hogy végre bejutott!
Sokan viselkednek hasonlóan akkor, amikor Isten Igéje néven szólítja, azaz a Szentlélek betessékelné őket az Úr gyógyító színe elé, vagyis az üdvösségre!
„Ezért így szól az én Istenem, az Úr: Íme, a Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal. Aki hisz, az nem fut el!” (Ézs 28,16)
