A Biblia Szövetség őszi ifjúsági csendesnapja október 10-én került megrendezésre a péceli székházban. Bár az időjárás az évszaknak megfelelően igazán hűvös, őszies volt, mégis szép számban összegyűltünk délelőtt tízre, izgatottan várva, mit tartogat számunka az előttünk álló nap.

„Foglalkoztat a jövőm, mivel a hátralevő napjaimat ott szeretném eltölteni.” –mondta Woody Allen, és azt gondolom, legtöbbünk szintén így gondolja ezt saját élete vonatkozásában. A kérdés csupán az, hogy mit várunk ettől a bizonyos jövőtől? Vagyis kit és mit várunk pontosan?

A délelőtti főelőadásban Földvári Tibor – a pasaréti református gyülekezet lelkipásztora – Jézus eljöveteléről beszélt, felvetve a kérdést, hogy vajon mi, hitben járó fiatalok mennyire készülünk erre? A tény, hogy Jézus vissza fog jönni, aminek időpontját nem ismerjük, mennyiben meghatározója életünknek? Egyáltalán, hogyan kellene hívőként élnünk, tudván, hogy az utolsó időkben élünk?

Földvári Tibor igen szemléletes képet használt a lehetséges válasz meghatározása során. A Biblia többször említi az egyházat, mint Jézus menyasszonyát. Nekünk magunknak is menyegzőre készülő menyasszonyként kell élnünk mindennapjainkat. Egy boldog menyasszony ragyog, hiszen szeretve van. Rólunk is az Isten szeretetének kellene tükröződnie. Egy menyasszony nem fehér ruhában rohangál hónapokon keresztül, hanem intézi a mindennapi dolgokat, de közben a szívét mégis a menyegzőre való készülés tölti ki. Ugyanígy, nekünk is tennünk kell a dolgunkat, megélni a mindennapokat, ám közben ott lehet a reménység a szívünkben, hogy mi mégis várunk valamire, várunk valakit, várjuk, hogy Jézus visszatérjen. Az ő kezében van az életünk, így a jövőnk is. Ennél biztosabb kézben pedig nem is lehetnénk.

Dr. Mikolicz Gyula áhítatában arról beszélt, hogy céllal születtünk erre a világra. Istennek terve van az életünkkel együtt és egyen-egyenként is. Fő feladatunk, hogy Jézusnak szolgáljunk. Ezen szolgálat során pedig nem az embereken van a hangsúly. Nem az embereket akarjuk szolgálni, hanem Jézust. Persze ez a szolgálat a legtöbb esetben mégis emberekkel van összefüggésben, éppen emiatt nem szabad elfeledkeznünk erről. Ha elsősorban embereknek szolgálunk, ezért elismerést és köszönetet várva tőlük, hamar belefáradhatunk tevékenységünkbe. Ha viszont a másik emberen keresztül Jézust szolgáljuk, az emberi elismerés már nem is lesz fontos számunkra, így ennek elmaradása nem okozza a szolgáló lelkület megkopását.

Nem szabad megfeledkeznünk továbbá arról sem, hogy mi mindannyian, Isten megtért gyermekei, Isten titkának sáfárai vagyunk. Ez egy igen kiváltságos feladat, Isten ránk bízta, hogy üdvtervét közvetítsük a többi ember felé.

A csendesnapon részünk volt a hangulatos, őszi, kerti kolbász-sütögetésben és egy kiscsoportos beszélgetésben is. Az alkalom elején a szokásos ismerkedős játékok sem maradtak el, továbbá új dalokkal gazdagodhatott énekismeretünk.

Hálásak vagyunk az együtt töltött időért!

(A programon készült fotók ide kattintva is megtekinthetők.)

Szopkó Lujza írása