A vasútállomás pénztáránál a fiatalok jegyvételre várakoztak. A fiúk és a lányok külön csoportra oszlottak. Az egyik lány nagyon kilógott a sorból. Nem volt kifestve, nem ugrabugrált feltűnést keltve. Mégis ő volt a legszebb, és kedvesség sugárzott az arcáról.
A peronon a leányhoz odalépett az egyik fiú, hogy beszélgetést kezdeményezzen vele. Ránézésre ő sem tartozott az osztály legnépszerűbb tagjai közé. A lány szemmel láthatóan örült a beszélgetőtársnak, ugyanakkor nem tudta eldönteni, hogy kihez is csapódjon. A fiúra is figyelt, válaszolt is neki, de időnként egy-egy lépést tett a hangoskodók felé, akik persze levegőnek nézték. Szerette volna velük is elfogadtatni magát, közéjük tartozni. Oda, ahová valójában nem is tartozott.
Hasonlóan nehéz harc ez a keresztyéneknél is: amikor valaki már belekerült Jézus vonzásába, de még szeretne másoknak is tetszeni, megfelelni. Pedig a világhoz való ragaszkodást egyszer el kell hagyni, és Jézus mellett kell elköteleződni. Úgy, hogy ez mindenki számára nyilvánvaló legyen.
“… osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz …” (1Kor 7,35)
