A jelenlegi zűrzavaros európai helyzethez hasonló történelmi korszakban (Ézsaiás 8,6-18), amikor a nép megvetette „a Siloah lassan folyó vizeit”, akkor az Úristen Izráel népére hozta „a folyó mindent elsöprő vizét, Asszíria (Szíria!) királyát és annak minden hatalmát.” „Kilép mindenütt a medréből… szétterjesztett szárnyai ellepik Izrael földjének teljes szélességét.” A népek tanácskoznak akkor, de hiábavaló lesz, nem megy végbe döntésük.
De a hűségeseket így bíztatja Isten: amitől a nép fél, attól ti ne féljetek!
Ézsiás próféta ezen felbátorodva áll Isten elé: „Íme, itt vagyok én és a fiak (a próféta iskola ifjai), akiket az Úr adott nekem. Jelül és csodául vagyunk Izraelben. A Sion hegyén lakozó Seregek Urától vagyunk mi!”
Ez a mondat ismételten felhangzott a Biblia lapjain, de már Jézus szájából: „Íme, itt vagyok, én és a fiak, akiket Isten nekem adott.” (Zsid 2,13) – Fiak, például a bibliaiskola padsoraiban, hogy majd jelül és csodául lehessenek a világban.
(Részlet Alföldy-Boruss Dezsőnek a Biblia Szövetség bibliaiskolája tanévnyitóján elhangzott áhítatából – vázlatos közlés)
A mi Urunk, Jézus Krisztus atyja „Szeretetében előre elhatározta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akaratának tetszése szerint, kegyelme dicsőségének magasztalására…” (Ef 1,5-6)
