Édesanyám halála után úgy döntöttünk, hogy – az alacsony ingatlan árak miatt – egy ideig nem adjuk el a házat. Bérlőnk egy olyan férfi lett, akinek alkoholizmusa miatt megromlott a házassága, és a felesége kitette őt. Saját lakása nem lévén, nem maradt más választása, mint a máséban lakni. Addig csak ritkán láttuk őt részegen, rendes embernek ismertük meg, bár Istenről hiába beszéltünk neki.
De beszéltünk Istennek róla! Kértük, hogy gyógyítsa meg, szólítsa meg, hogy rendeződjön a házassága is. Másfél év telt el, amikor bejelentette, hogy azonnal felmond, mert a felesége visszafogadta. Az történt, hogy az asszonyt megműtötték, és csak ő volt mellette az otthoni ápolásnál. Addigra már az italt is elhagyta, számára a másfél éves külön élés jó leckének bizonyult.
Nagyon örültünk az imameghallgatásnak, hiszen fontosabb volt számunka házasságuk rendeződése, mint anyagi helyzetünk. De az Úrnak az utóbbira is volt gondja. Április elsejéig volt szerződésünk a férfivel, és Isten ugyanarra a napra már kirendelte az új lakókat.
Amikor elmondtuk a volt bérlőnknek, hogy imádkoztunk a házasságukért, akkor ez volt a reakciója: „Meghallgattatott”.
„Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek” (Mt 6,33)
Ágostonné Szőcs Anna írása
